(exitus)

mint az isten sorba állt
vitte magányát a vállán
nem keresett kijáratot

ezsembe jutott

Ortega írja A tömegek lázadásában:

„Aggasztó csak az, hogy a tömegeknél tapasztalt készség a kisebbség szórakozásainak az átvételére nem mutatkozik, nem mutatkozhatik, csak a szórakozások területén, hanem a kor általános magatartása.”

akasz TÓT ember

azt hiszem, ma nekem is írnom kellene valamit a halottakról. jót vagy semmit.

akkor inkább írom a semmit. ahogy évekkel ezelőtt nem találtam meg a nagymama sírját. egyedül mentem el hozzá. nem voltam ott a temetésén, nem tudtam elmenni éppen akkor. egy új élet miatt. helyet adott neki. de előzőleg egyszer voltam a sírnál – nem nagy temető a tapolcai temető, nehéz benne eltévedni. nekem mégis sikerült, amikor egyedül látogattam meg. illetve nem sikerült. meglátogatni legalábbis. vagyis a látogatás sikerült, csak kicsit később. miután nem találtam oda hozzá.

ő jött el. mint tolvaj az éjjel. tapinthatóan jelen volt a szobában. tudtam, tudom, hogy nagyon szeretett. mégis megkérdeztem magamtól, ott, akkor, hogy félnem kell-e. és abban a pillanatban iszonyú rémület fogott el. rohantam ki a szobából, néztem az időt, az óra pontosan éjfélt mutatott. röhögnöm kellett, de kiszáradt a torkom. felkapcsoltam a villanyt. nem mertem visszamenni.

azóta már meglátogattam. csont nélkül megtaláltam. milyen szomorú.

ma itthon maradok.